[9-1]
Napraforgó
Kinn a kertben Napraforgó álldogál, Napillatú bársonyszirmán, Meleg barna koronáján Szőke Napfény táncikál.
A tündöklő Napraforgó mosolyog, Csodálja a pergő-forgó, Az a barnásan aranyló, A Fényt sugárzó Napot.
Napocskának meleg fényét követi, Olyan nagyon nyújtózkodik, Egyre jobban kapaszkodik, Tányérját feléveti.
Szép arcával a Fény felé integet, Ahogy ő csak Fényben élhet, Pont úgy kell az Embereknek Az éltető Szeretet.
Napraforgó! Mutasd fényes koronád! Mindig mosolyogjál nekünk, Tágra nyissad ki a szemünk, Nevessen Ránk a Világ!

Bye.: Szonja |
Neked egy életre!
Nevess ameddig csak élsz! Nevess mindenen, mi szép! Szemed könnyet ne hullasson, boldogságtól csillogjon!
Nevess akkor is, ha szíved szomorú! Nevess, hogy irigyeljen az aki bús! Szemed ragyogjon, mint egy csillag, ez mutassa, lelked milyen tiszta.
Nevess, ne törődj a bánattal! Nevess, s szíved nem lesz boldogtalan! Szemed tükrözze a szeretetet, s egy fiú iránt érzett szerelmedet.
Nevess, hogy szabad lehess! Nevess, hisz egy az életed! És sírj, ha már nem szerethetsz, sírj, ha már nem szeretnek.

|

Az idő... túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.
Bye.: Szonja |
Szia Zsani!
Van msn-en cimed?
Üdv.:Viktor |
Hello!
Jó az oldalad,igy tovább!
Helga |
| |
[9-1]
|